Cécile Vogt

A tény, hogy Cécile Vogtot 13 alkalommal jelölték fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díjra, de soha nem kapta meg, jól mutatja a női kutatók alacsony státuszát a 20. század elején.

1893-ban egyike volt azon kevés nőnek, akit felvettek a Párizsban az orvostudományi karra. 1899-ben férjhez ment Oskar Vogthoz, akivel 60 évig dolgozott együtt az agykutatás területén. 1900-ban Párizsban orvosdoktori címet szerzett. Vogt 1902-től a férje által alapított neurobiológiai laboratóriumban dolgozott a Berlini Friedrich Wilhelm Egyetemen – fizetés nélkül – ám csak 1920-ban kapta meg orvosi engedélyét. Később a Kaiser Wilhelm Agykutató Intézet osztályvezetője lett. 1932-ben a Német Tudományos Akadémia Leopoldina tagja lett.

1933 után a náci rezsim fokozódó nyomása miatt elhagyta Berlint, és a fekete-erdei Neustadtban folytatta kutatásait.